2.rész

Sziasztok! Megérkeztem a második résszel, éééééés *dobpergééés* , ebben megtörténik A TALÁLKOZÁS! :)..
Szinte még csak most nyitottam a blogot, de már több mint 140 oldalmegjelenítés volt, aminek nagyon örülök! Nagyon jó lenne, ha véleményeznétek az adott részt, hogy tudjam, van-e értelme írnom, jól csinálom-e, vagy milyen lett a rész, stb. ..nagyon örülnék neki, ha kapnék egy kis "kritikát" :))
Megvan a .:: Szereplők ::. oldal! Nézegessétek! Folyamatosan bővülni fog:)
Jó olvasást a második részhez!! :))

Wiiii, még van egy és fél szabad napom. Addig boszorkamentes lesz a ház.  De jó.

Igazi megváltás volt éjjel úgy aludni, hogy a szomszédban akkora buli volt, majd szét zúzták a házat. Mivel a repülőn sokat aludtam, így is nehezen tudtam lehunyni a szemeimet, és akkor még ez is. Kábé fél kettő lett, mire ágyba kerültem és onnantól csak rosszabb volt. Próbáltam olvasni, netezni vagy valami, de semmire sem tudtam figyelni a hangzavar miatt. Leosontam a konyhába, hogy igyak egy korty vizet. Pont apu szobája előtt mentem el. Füléből fülhallgató lógott és nyakig eb volt takarózva. Aháá, szóval ő felkészült az éjjeli randalírozásra. Jó lett volna, ha szól, hogy ennyire hangosak a szomszédok. Én is felkészültem volna, de így most már mindegy.

Úgy gondoltam, ha már úgysem tudok aludni akkor kiülök a teraszra, úgyis meleg van. Erről jut eszembe, apa hogy tud nyáron is nyakig betakarózva aludni?! ..Egy üveg ásványvízzel a kezemben kiültem a kinti teraszra és néztem a csillagokat. Már egy ideje kint lehettem, mert bambulni kezdtem, aztán hirtelen felcsillant a szemem. Valami fényes úszott el előttem az égbolton.. Egy hullócsillag volt. Nem vártam egy percig sem.  Azonnal kívántam. Azt hiszem életemben másodszorra láttam ilyet, és amit az első alkalomnál kívántam az valóra is vált. Remélem ez is beteljesedik.

Hirtelen kicsapódott a szomszédok bejárati ajtaja és egy fiú rohant ki rajta. Illetve nem rohant, inkább „menekült”, de jó értelemben. Csurom víz volt. Most akkor vagy medencés party van, vagy csak simán melege volt és nyakon öntötte magát vízzel. Az utcai lámpa fénye megvilágította az arcát, így tökéletesen szemügyre tudtam venni.. magas, barna hajú fiú. Egyre inkább közeledni kezdett felém a srác egy vízipisztojjal, amit eddig észre sem vettem, hogy nála van. egy kicsit megijedtem, mert a sötétben azért mindig is féltem, plusz nem annyira kedves, amikor egy őrült le akar vizezni az éjszaka közepén. Már pedig szerintem feltett szándéka volt. Nem tévedtem. Mire felugorhattam volna, már vizes voltam. Igazából nem értettem az egész szituációt. Miért csinálta ezt?

- Hééé! –sikoltottam föl.

- Nicole! Gyere csak vissza a buliba.

- Mi? .. –kapkodtam a szavak,de nem volt világos a helyzet.

- Azt hitted, hogy kimaradsz a vizes buliból,.. –nem hagytam, hogy bejezze, mert akkor és ott volt elég. Mit képzel ez? Csak úgy odajön és nyakon vág egy vödörre való vízzel?!

- Elég már! –kiabáltam. – Én nem Nicole vagyok. És fogalmam sincs, hogy milyen buliról beszélsz. Nem is ismerjük egymást, te meg csak úgy idejössz és nagyon öntesz vízzel? ..

- Jaj, ne haragudj! Azt hiszem összetévesztettelek valakivel. –szabadkozott, de engem, ott abban a percben nem nagyon érdekelt.

- Akkor máskor inkább először nyisd ki a szemeidet, vagy ne igyál annyit, és akkor fogsz látni. ..Amúgy is legyél szíves és menj a közelemből, mert annyira pia szagod van, hogy az elviselhetetlen. –löktem arrébb, mert láttam, hogy abban az állapotban nem igazán fogja fel, hogy mit beszélek.

- Hé, hé, héé! Nyugi!  –hátrált, majd megfordult, intett egyet és elballagott a szokottnál is lassabban.

Már be is indult a nyaralásom, pedig csak második napja vagyok itt. Mi lesz még ezután?! ..próbáltam lenyugodni. Bementem a házba, azt hiszem ennyi csillaglesés elég is lesz. Mire a szobámba értem addigra a dübörgés, kiabálás és a hangos zene is elhallgatott. Jééé, azért csak kidőltek hajnali fél 4-re. Végre sikerült elaludnom és szerencsére csak akkor keltem fel, amikor már világos volt.

A nap fénye tökéletesen bevilágított az ablakomon, így nem tudtam tovább aludni, mint délelőtt 11 óra. Gyorsan elvégeztem a „reggeli” teendőimet. Fogmosás, felöltözés, reggeli, stb. Apu már várt. Városnézés. Ezt minden évben eljátssza, minden nyáron. Azt hiszi, hogy nem fújom kívülről, hogy mi az a Big Ben, hol van a Buckhingam palota, vagy esetleg, hogy mi az a London Eye. Egy kicsit kezd unalmas lenni az egész, pedig imádom Londont. Mindegy. Ez már szokássá vált. Változtatni nem tudok rajta, sajnos, inkább kiélvezem azokat a pillanatokat amikor apával lehetek, csak apával!!!

Természetesen gyalog mentünk, már miért is ne? Elvégre az éjjeli kis kalandom után (amiről apa nem tud) nem hiányzik más csak egy kiadós lábfájás. Mire sorra jártuk az összes nevezetes helyet Londonban a lábaim majdhogynem leszakadtak. Az utolsó állomásunk mindig a London Eye, ahol sokat elidőzünk. Ez most sem történt másképp. Természetesen minden évben muszáj felszállnunk rá. De ezt imádom. Belátom egész Londont röpke egy óráig. Amíg apu megvette a jegyeket én természetesen bámészkodtam, már miért is ne (?!), amikor valaki egyszerűen fellökött. Aúúúú.  Nyilván olyan, mint én. Nem figyel csak megy előre a saját feje után. A földön végeztem én is és ő is. Ő azonnal felugrott, aztán felsegített engem is. Milyen figyelmes. Ahogy felhúzott egyenesen Rá néztem. Gyönyörű zöld szemei voltak, és göndör haja. Mintha már láttam volna valahol. Annyira ismerős volt.

- Khm… Bocsánat. Nem figyeltem. –kezdte, én meg teljesen elvesztem a zöld szempárban. –Helóó, itt vagy?? –kérdezgetett, mintha csak eszméletlen lennék.

- Mi? Persze. Bocsi, csak nem figyeltem. –úúúú, de ciki.

- Látom. –mosolygott, és akkor aztán végem volt. A Kis mosolygödröcskék megjelentek az arca közepén én meg a fellegekben jártam. Folyamatosan csak mosolyogtam. –Akkor szia. –köszönt el, én meg hirtelen nem is kapcsoltam, csak utána.

- Szia. –mondtam, azt hiszem magamnak.